Álmomban teleírom a papírokat.  Betűt vetek és nem számokat. Álmomban túlélem a hétköznapokat, ébren csak  megélem azokat. Tovább

Én a zsebemben hordom.  Néha előveszem és megnézegetem. Talán olykor meg is simogatom, de igazándiból nem vágyom rá. Inkább csak nézem.  Kémlelem, mintha választ adhatna sok mindenre, de sosem teszi meg.  Így hát újra visszateszem a zsebembe.  Jó mélyre, hogy egy darabig feledni tudjam, hogy egy darabig ne vegyek róla tudomást, miközben nagyon is jól tudom,  hogy nálam és nálam […] Tovább

Napok óta a “Maffiózók”-at nézem.  Imádom Gandolfinit.  Nagyon nehéz elvonatkoztatnom tőle, hogy már nincs közöttünk. Nézem és közben jókat derülők a poénokon, a helyzeteken, aztán egyszer csak belém hasít a felismerés, hogy már nem él. Fiatal volt,  alig néhány év volt közöttünk. Tony Soprano, bennem örökké élsz!   Tovább

Hogy mondanád  el három szóban a napodat ? ( a’la Music Fm) Szürkeség Unalom Hideg Tovább

A sorok közé tett gondolák mögé bújva néztem Őt. Nem akartam megzavarni láttam mennyire oda van ezekért a pillanatokért. Az Alexandra Kiadó négyszintes épülete nyüzsgött az emberektől. Kávézgattak a  fél emeleten, jöttek-mentek a gyerekkel rohanó anyukák, a ráérősen andalgó tinédzserek, unatkozó szingli lányok. És ott voltunk mi is… Már az üvegajtó átlépése után láttam rajta […] Tovább

Most nézem milyen idiótán fest a főoldalon megjelenő hirdetés, igazán eltüntethető lehetne. Olvassák az egyik melankolikus versemet mellette meg ott virít a “júniusi hús akció”… illuzióromboló!   Tovább

  Ma eszembe jutott egy régi emlék. Végig rágtam magam minden fontos pillanatán megalázott helyzetén. Már nem tudom miért mentem bele ebbe a dologba…már olyan távolinak tűnik ez az egész. Akkor született ez a vers… Otthontalan bennem… Otthontalan bennem már minden gondolat, aprókat lépve lassan tovább is halad… elhagyva konok és büszke fejemet, nem várva […] Tovább

Legyen ez az első bejegyzés, ez a dal végig kíséri az életem. Tovább